Nagyképűen randianyunak neveztem el magam, pedig biztosan nem tudok mindent én sem. De az biztos, hogy nagyon sok békát megcsókoltam, mire eljutottam a harmonikus, mindenben kielégítő párkapcsolathoz.
Évekig éltem távkapcsolatban.
Voltam anti-nő. Majd egy szerelem ráébresztett, hogy nincs jobb annál, mint egészében megélni a nőiségemet.
Külföldi srácokkal is randiztam, némelyikkel komolyra is fordult a románc.
Voltam magányos. Sokat. De sosem hagytam el magam, tudtam hogy jönni fog valaki. És mindig jön valaki.
Szingliként rengeteget buliztam, kalandoztam, megéltem annyi mindent annyi férfival, hogy 30 felé közeledve elmondhassam, nem hagytam ki semmit az életemből. Hódítottam, osztottam a pofonokat, de főleg kaptam belőlük nagyon sokat.
Szenvedtem, vívódtam, felőrlődtem a rossz kapcsolataimban. Aztán megtanultam kilépni abból, ami rossz.
És mikor majdnem feladtam a randizást, jött valaki, aki türelmes volt, és pont azt kereste amit én. Nem, mégsem. Ő engem keresett. Én pedig őt.
Hogy Te is eljuthass ide, elmesélem a problémád kapcsán, hogy én mit éltem meg, és hogyan másztam ki belőle. De ami még fontosabb: meg kell tanulnod felvértezni magad lelkileg, megpróbálom elmondani, hogyan. Kérdezz!
